GTA 5 ide, DotA 2 oda, a 2013-as év kétségtelenül a konzolgeneráció-váltásról szólt. Az Xbox One és a PS4 körüli hírverés akkorára duzzadt, hogy gyakorlatilag minden mást maga mögé utasított a sajtóban, még az olyan nagy, független híroldalak is a konzolok fanfárjait fújták, mint a BBC, a Business Insider vagy épp a Financial Times. Hiába, ha két akkora titán robbant atombombát a videojáték-iparban, mint a Microsoft és a Sony, akkor arra még a játékokra immúnis tömegek is felkapják a fejüket. Pedig lehet, hogy az egész kavarodás hiábavaló volt, a valódi generációváltás pedig csak pénznyelő blöff az ipar szemében.

A sikernek ára van

A Sony a héten hozta nyilvánosságra a 2013-as üzleti év pénzügyi jelentését, amiből kiderült, hogy bár a cég öt éve először termelt profitot – hála az androidos okostelefonoknak –, a videojáték-részleg már negyedik esztendeje veszteséges, ezen pedig az áprilisig 7 millió példányban elkelt PS4 sem tudott segíteni. Sőt, valójában pont a PS4 tavalyi startja az oka 1,25 milliárd amerikai dollár elkótyavetyélésének: a konzol Európában és Amerikában még 2013-ban boltokba került, le kellett gyártani belőle egy csomó darabot (sokáig így is hiánycikk volt), a reklámkampányok és a fölényes E3-as győzelem pedig szintén nagyon sok pénzbe kerültek.

Xbox One vs. Xbox 360

De nem járt jobban a Microsoft sem, sőt: az Xbox One bejelentése utáni botránysorozat és Don Mattrick lelépése/menesztése felfoghatatlanul sok dollárt vett ki a redmondi cég zsebéből – azt pontosan nem tudjuk, mennyit, mert az MS nagyon kényes az Xboxszal kapcsolatos üzleti információkra, még a hivatalos üzleti jelentésben is csak épp hogy említik a gépet. Az viszont elég durva adat, hogy a PS4-gyel szemben az Xbox One alaposan lemaradt: a konzolból idén áprilisig 5 millió darabot szállítottak le a forgalmazóknak, szemben a Sony masinájával, amiből a fent említett 7 millió darab már a végfelhasználók nappalijában pihen. Az MS-nek persze az Xbox inkább csak becsületbeli ügy, a cég így is 5,66 milliárd dollár nettó bevételt termelt a 2013-as üzleti negyedév idén március 31-gyel véget ért három hónapja során.

Jó-jó, de hol a játék?

Nem titok, hogy a nagy kiadók egyáltalán nem örültek az új konzolok eljövetelének. Az előző ciklus nevetségesen sokáig tartott, az Xbox 360 – amire még ma is jelennek meg játékok – idén novemberben ünnepli kilencedik születésnapját. A játékipar ezzel szemben öt éves generációkra állt rá: ha egy periódus kétszeresére nyúlik, akkor az üzleti modellek is változnak, hisz sokkal tovább kell AAA-kategóriás tartalmat szolgáltatni egyazon platformon. Ez pedig egy kiadónak rövid távon kellemetlen ugyan, hosszú távon viszont jó, elvégre nem kell új csapatokat toboroznia és dollármilliókat költenie programozók képzésére, csak azért, mert a piacon egy olyan masina uralkodik, amire senki sem tudja pontosan, hogy kell játékot írni (ez volt egyébként a Wii U bukásának elsődleges oka). A Sony és a Microsoft tisztában voltak a harmadik személyű kiadóvállalatok ciklusváltás miatti aggályaival, ezért is döntöttek úgy, hogy az új konzolok közelebb kerülnek a PC-s architektúrához: így a nagy játékcégek szinte azonnal elkezdhetnek termelni, elvégre semmit sem kell csinálniuk, csak kiadni az eleve multiplatform játék PC-s változatát PS4-re és Xbox One-ra is. Profit!

Mindez viszont mégsem tűnik olyan egyszerűnek. A legtöbb kiadó számára a generációváltás csak nyűg, mi több, vásárlói szemmel sem tűnik többnek alibi lehúzásnál. Ezt alátámasztandó nem kell messzire menni, elég átböngészni a játékvilág legutóbbi híreit: a nagy multiplatform játékok, mint a Watch Dogs vagy a Call of Duty: Ghosts távolról sem érnek nyomába a tavaly még messiásként emlegetett „next-gen élménynek”. 1080p-s natív felbontás és stabil 60 fps-es sebesség helyett már annak is örülünk, ha a százezres konzolunkon elvánszorog az adott játék 900p-ben, itt-ott 20 alá eső, de azért már 30 fps-es átlaggal reklámozott másodpercenkénti képkockaszámmal. A szóban forgó Watch Dogs például csak PC-n jut majd el a Full HD-s mennyekbe, holott a Ubisoft sokáig ezt a programot reklámozta igazi új generációs termékként. De remek példa az Xbox One-os Titanfall is, ami ugyan megtolta a Microsoft-konzol szekerét, mégis messze elmaradt a PC-s változat minősége mögött.

Álom, álom, next-gen álom

Könnyen mondhatjuk persze, hogy a Watch Dogs és a Call of Duty: Ghosts csak rossz példák, mindössze ki kell várnunk a 2014-es E3-at, és tuti le fog esni az állunk, annyira sok lesz a „hűha”-kategóriás játék. Van azonban egy apró bökkenő: ha végignézzük az idén és jövőre megjelenő AAA-címeket, alig akad olyan, amelyik ne lenne jelen prev-gen gépeken is. Destiny, Middle-earth: Shadow of Mordor, Call of Duty: Advanced Warfare, de még az új Doom is, mind-mind képviseltetik magukat Xbox 360-on és PS3-on, akkor is, ha az eredmény nyilván alulmúlja az elvárásokat. Az ok: Xbox One-ból 3-4 millió van odakint, PS4-ből pedig 7 millió, ellenben Xbox 360-ból 83,7 millió, PS3-ból pedig 80 millió darab található meg a játékosoknál -- elképesztően nagy számok ezek, nem csoda, hogy az elemzők úgy kalkulálnak, hogy egy prev-gen alkotásból még akkor is elmegy 2-3 millió, ha olyan tré, hogy minden magára valamit is adó kritikus sírva fakad tőle.

Ami tehát történik, az röviden annyi, hogy a kiadóknak egyszerre több platformra kell fejleszteniük, mert az új gépek önmagukban nem garantálják a sikert, emiatt viszont az erőforrások is megoszlanak, és sokkal kevésbé jut idő és pénz a modern konzolok képességeinek kiaknázására. A „ctrl+c, ctrl+v PC-s változat = next-gen feeling, 1080p, hurrá-hurrá”-féle elképzelések már egész korán tévesnek bizonyultak, a kiadók pedig úgy érezhették, hogy átverés áldozatai lettek. A túlzott óvatosság és a konzolgyártók be nem váltott ígéretei pedig egy, a vártnál sokkal lassabb átmenetet eredményeztek. Van ugyan néhány tényleg új generációs élményt ígérő játék a sütőben (mint a pont a napokban elcsúszott The Division), de a számuk még elenyésző, és bár az E3-on tuti bemutatkozik bár nagy durranás, minden évben nyári bejelentések tömege végződik 1-2 éves csúszással.

Skandalum!

Kérdés persze, hogy amennyiben a konzolgyártók és a játékcégek is buktak az új konzolokkal, mégis mi a frászért kellett generációt váltani. A válasz bennünk, játékosokban rejlik: a régi gépek eladásai csökkentek, a piac megtelt, a szoftver pedig, bár rengeteg bevételt termelt még mindig, már nem mozgatta meg elég ember fantáziáját – és ugye tény, hogy egy 7-8 éves konzolért többet nem lehetett elkérni 100+ ezer forintot. Ráadásul megjelent pár új kihívó az iparban: az ingyenes játékokkal vagyonokat termelő cégek, mint a Candy Crush Sagával tőzsdére törő King Digital Entertainment, és úgy általában a teljes mobiljáték-világ, megingatták a befektetők bizalmát, aminek az sem tett jót, hogy az olyan elemzők, mint Michael Pachter, évek óta kongatták a vészharangot, hogy a konzoloknak befellegzett, a jövő a kizárólag digitálisan terjesztett, pay-to-win játékoké. A konzolgyártók tehát rá voltak kényszerülve a váltásra, hogy kicsit átmozgassák a válság óta tengődő piacot, bizonyítva relevanciájukat. Ám minden óvatosságuk ellenére is úgy tűnik, a hosszú késéssel (a PS4-nek és az Xbox One-nak már 2010-ben meg kellett volna jelennie) csak még tovább tolták az igazi next-gen játékok premierjét. Amíg pedig a kiadóknak jobban megéri tojni az új masinákra, és a korábbi gépek csónakját noszogatni, addig jó, ha a 900p-s felbontású portoknak is örülünk, és a csillogó-villogó, alig fél éve debütált játékgép helyett inkább ráköltünk kicsit a PC-nkre, két évig ugyanis biztos ő marad a király.